Információk és történelem

Hivatalos nyelv: Bengáli
Főváros: Dakka
Függetlenség Pakisztántól:
1971. március 26.
A győzelem napja:
1971. december 16.
Terület: 144 000 km²
Népesség (2018.): 168,957,745
Pénznem: Taka (BDT)
Időzóna: UTC +6
Himnusz: Amar Sonar Bangla
Nemzeti állat: Bengáli tigris
Nemzeti virág: Tündérrózsa / Shapla (Nymphaea nouchali)

[Forrás: Wikipédia, BBC, NYT, Dinkal, Amar Sangbad, dr. Pataki nyitóbeszéde a Konzulátus megnyitóján]

 

Banglades címere egy korong, melynek közepén egy stilizált tündérrózsa (Nymphaea nouchali) található, két oldalán rizsszálakkal, alatta vizet jelképező hullámos sávokkal. Felül négy csillagot helyeztek el, mely Banglades négy eredeti közigazgatási egységére utal.

Történelem

A nagyobb bengáli régió civilizációinak emlékei négyezer évre mennek vissza, a régióban dravida, tibeti-burmai és ausztro-ázsiai népek laktak. A ‘bangla’ vagy ‘bengal’ név pontos eredete nem ismert, de a Bang nevezetű dravida nyelvű népre vezetik vissza, amelyik i.e. 1000 körül lakott a térségben.

Az indoárják érkezése után, az i.e. VII. században megalakult a Gangaridai királyság, amely utóbb Biharral együtt a Magadha, majd a Maurja Birodalomhoz tartozott. Bengália később a III-VI. században a Gupta Birodalomhoz tartozott. Ennek összeomlása után egy Shashanka nevű bengáli alapított egy rövid életű királyságot. Az anarchia időszaka után a buddhista Pála-dinasztia uralkodott a régióban négyszáz éven át, őket követte a hindu Sena-dinasztia rövid uralma. Az iszlám térítés a XII. században kezdődött meg szufita misszionáriusok által, aztán a mohamedán hóditás következtében elterjedt az egész régióban. Bakhtiar Khilji, egy török hadvezér, legyőzte a hindu Sena-dinasztiába tartozó Lakshman Sent, és meghódította Bengália nagy részét. A következő néhány évszázadban a régiót szultáni dinasztiák és feudális urak uralták.

A XVI. században a Mogul Birodalom ellenőrizte Bengáliát, és Dakka a mogul közigazgatás fontos tartományi központja lett. Az európai kereskedők a XVI. század végén érkeztek a tartományba, és befolyásuk annyira megnőtt, hogy végül a Brit Kelet-indiai Társaság a Plassey mellett megvívott csata után 1757-ben ellenőrzése alá vonta. Az 1857-es véres szipoj felkelés után a korona hatáskörébe került az igazgatás, brit alkirályt neveztek ki. A gyarmati uralom idején az indiai szubkontinensen többször volt éhínség, közte az 1943-as nagy bengáli éhínség, aminek hárommillió ember esett áldozatul. 1905 és 1911 között elvetett javaslat született Bengália tartomány kettéosztására, Dakka lett volna a keleti rész fővárosa. Amikor Indiát 1947-ben felosztották, Bengáliát vallási alapon osztották ketté, nyugati része Indiához került, a keleti része Pakisztánnal egyesült és az úgynevezett Kelet-Bengália (később átnevezték Kelet-Pakisztánra) fővárosa Dakka lett.

1950-ben földreformot hajtottak végre Kelet-Bengáliában és felszámolták a feudális zamindari-rendszert. A keleti rész gazdasági és demográfiai súlya ellenére a pakisztáni kormány és hadsereg vezetésében a nyugati rész felső osztálya volt szinte kizárólagosan képviselve. A bengáli nyelvmozgalom 1952-ben volt az első jele Pakisztán két része közötti szakadásnak. A következő évtizedben folytatódott a bengáliak elégedetlensége a központi kormánnyal, mert az közömbös volt Bengália gazdasági és kulturális ügyei iránt. Végül az Awami Liga adott hangot a bengáli nyelvű lakosság politikai szavának.

Az Awami liga a terület autonómiája mellett szállt síkra az 1960-as években, a szervezet elnökét, Sheikh Mudzsibur Rahman-t 1966-ban bebörtönözték; ez 1969-ben példátlan népfelkeléshez vezetett. Az elégedetlenség hatására szabadon engedték Sheikh Mudzsibur Rahmant. 1970-ben súlyos ciklon okozott károkat Kelet-Pakisztánban, a központi kormány csekély segítséget nyújtott. A bengáli lakosság dühe tovább nőtt, amikor a SheikhMudzsibur Rahman vezette Awami Liga megszerezte a többséget az 1970-es választásokon, de megakadályozták, hogy hivatalba lépjen.

A Mudzsiburral folytatott megtévesztő kompromisszumos tárgyalások után Jahja Khan bebörtönözte Mudzsibur Rahmant 1971. március 25-én éjszaka, és megindította a katonai támadást Kelet-Pakisztán ellen. Jahja hadviselése rendkívül véres volt és a háború következtében nagyon sok volt a civil halott. Fő célpont az értelmiségiek és a hinduk voltak, tízmillió ember menekült a szomszédos Indiába. A tömeggyilkosságok áldozatainak számát a különböző becslések háromszázezer és hárommillió közé teszik. Az Awami Liga legtöbb vezetője elmenekült és emigráns kormányt alakított Indiában, Kalkuttában. A Bangladesi felszabadító háború kilenc hónapig tartott. A Mukti Bahini gerillákat és a reguláris bengáli erőket 1971. decembertől az indiai fegyveres erők támogatták. A J. S. Arora altábornagy parancsnoksága alatt álló indiai hadsereg döntő győzelmet aratott Pakisztán felett 1971. december 16-án, kilencvenezer hadifoglyot ejtett.

A függetlenség után Banglades parlamentáris demokrácia lett. Az 1973-as parlamenti választásokon az Awami Liga abszolút többséget szerzett. Sheikh Mudzsibur Rahman volt a bangladesi függetlenségi harc vezetője, mielőtt az ország 1971 márciusában Pakisztántól elszakadva függetlenné vált, és az új állam első miniszterelnökévé őt választották. Elnöksége alatt számos Banglades későbbi jólétét meghatározó modern intézkedést hozott, törekvéseinek eredményeképpen a világ nagy része elismerte az általa vezetett független államot. Egyensúlyt tartott a kultúra és a vallás között.

Az 1973-ban és 1974-ben országszerte pusztító éhínség nyomán 1975 elején Mudzsibur egypárti szocialista típusú uralmat kezdeményezett az újonnan alapított BAKSAL párttal. 1975. augusztus 15-én Sheikh Mudzsibur Rahmant és családja jelentős részét meggyilkolták középszintű katonatisztek. A nemzeti hősként tisztelt és mártírhalált halt Sheikh Mudzsibur Rahmant a nemzet atyjának is nevezik ma országszerte (Father of the Nation / Bangabandhu). A következő három hónapban véres puccsok és ellenpuccsok követték egymást, míg végül Ziaur Rahman tábornok került hatalomra, aki helyreállította a többpárti rendszert és megalapította a Bangladesi Nemzeti Pártot (BNP). Ziaur uralma azzal ért véget, hogy 1981-ben katonák meggyilkolták.

Banglades következő jelentős ura Hosszain Mohammed Ersad tábornok volt, aki vértelen puccsal került hatalomra 1982-ben és 1990-ig maradt hatalmon, amikor a nyugati hitelezők lemondásra szorították, hiszen véget ért a kommunista veszély és tovább nem volt szükség antikommunista diktatúrára. Azóta tért vissza Banglades a parlamentáris demokráciához. Ziaur Rahman felesége, Khaleda Zia lett a Bangladesi Nemzeti Párt vezetője és az 1991-es választásokat megnyerve Banglades első női miniszterelnöke lett.

A következő, 1996-os választásokon az Awami Liga nyert, amelynek vezetője Sheikh Hasina volt, Sheikh Mudzsibur Rahman túlélő leányainak egyike. 2001-ben a Bangladesi Nemzeti Párt visszaszerezte a hatalmat. Egyedülálló dolog, hogy két női politikus dominálta a nemzeti politikát évekig. 2007 januárjában, széleskörű zavargások után, az ügyvezető kormányt nevezett ki a következő általános választások végrehajtására. Az ügyvezető kormány átalakítást kezdeményezett a kormányzat minden szintjén. Az ügyvivő kormány 2008. december 29-én tisztességes és szabad választást tartott. A Sheikh Hasina vezette Awami Liga elsöprő győzelmet aratott, azóta két 5 éves ciklusban is kormányzott sikerrel. Az ország Délkelet-Ázsia egyik legstabilabban fejlődő és legbiztonságosabb és leghumanitáriusabb országává vált.

 


Az első és történelmi magyar-bangladesi csúcstalálkozó

 

Az első és történelmi magyar-bangladesi csúcstalálkozóra 2016. november 29-én került sor. “Banglades gazdasági eredményei Európában is kiérdemlik a figyelmet. Az ázsiai országban bekövetkezett fejlődés bizonyíték arra, hogy akkor is lehet növelni egy nép jólétét, ha látszólag minden természeti erő és a megörökölt szegénység is ott áll a siker útjában” – fogalmazott Orbán Viktor a Budapesten zajló víz-világtalálkozóra érkezett bangladesi miniszterelnök társaságában.

Sheikh Hasina bangladesi kormányfő a két ország közötti együttműködés lehetséges területei között említette a vízgazdálkodást, a mezőgazdaságot és a digitális gazdaságot, valamint hangsúlyozta: Banglades célja a tudásalapú gazdaság létrehozása. Az ország sokat fejlődött az elmúlt években, több szektorban is jó lehetőségeket kínál a magyar vállalatoknak – mutatott rá.

error: Szerzői jogvédelem alatt álló tartalom!